Egyhazkozseg Templom Galeria Bibliaora Kalendarium


Önkéntes egyházi hozzájárulás

Köszönjük mindazoknak, akik adományaikkal támogatják a Katolikus Egyházat. Az éves egyházi hozzájárulást személyesen a templomban lehet befizetni, illetve banki átutalással lehet eljuttatni a Tordasi Római Katolikus Egyházközség számlájára,
CIB BANK: 11101002-19821876-36000001

* * *

Számlázási címünk:

Teljes cím                                                                                                     Rövidített változat                                                                                        
Tordas Római Katolikus Plébánia Tordas Plébánia
2463 Tordas
Sajnovics tér 5.
2463 Tordas
Sajnovics tér 5.

* * *


Rendelkezés az adó 1 %-áról
* * *

Az idei esztendőben is rendelkezhetünk jövedelemadónk egy részéről. 1%-át valamelyik egyháznak, másik 1%-át pedig egy civil szervezetnek ajánlhatjuk fel. Kérjük, támogassa a katolikus egyház társadalmi szolgálatát adója egyházi 1%-ával!

A Magyar Katolikus Egyház technikai száma: 0011

 

Adventi zenés áhitat

Házaspári fogadalom

Arcvonások - dr. Hankovszky Béla őrnagy

Tanúim lesztek - 2011. 03. 15.

Templombúcsú - (2011. március 27.) - Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

Egyházközségi nyári tábor Zalaváron

Lelkitükör

Jácint atya Úrnapja alkalmából írt levele (2011.06.26.)

Temetői keresztállítás - Levél a tordasi, Krisztusban hívő felekezetekhez.

Elsőpéntek

Délutáni találkozás

Rövid áttekintő a szent zsolozsmáról

Október a rózsafűzér hónapja - Szentolvasó

Mobiltelefonon is olvasható a Napi Evangélium

Amit a kanadai vadlibáktól tanulhatunk

Az egyházi év állandó és változó főünnepei 2012-ben

IMAHÉT a Krisztus hívők egységéért - 2012. január 15-22.

Az IMAHÉT alkalmai Tordas-Gyúró -i helyszíneken.

Nagybőjti lelkigyakorlat

Hamvazószerda

Templombúcsú - (2012. március 25.) - Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

Nyári tábor - 2012. július 14.-19.

Vénuszátvonulás - 2012. június 06. 05.30

Urunk színeváltozása

Nagyboldogasszony ünnepe

Az "Esti 6-os"

Föld, víz, tűz, levegő - Családi nap

Képeslapjaim Peruból

Karácsony ünnepe és szimbolikája

Házszentelés - 2013

Az egyházi év állandó és változó főünnepei 2013-ban

IMAHÉT a Krisztus hívők egységéért - 2013. január 20. - 27.

A Szentatya nagyböjti üzenete - 2013

"Morzsák, amikkel jóllakhatunk"- részletek Ferenc pápa beszédeiből, gondolataiból

  • Az Egyháznak apostoli buzgóságra, nem szalonkeresztényekre van szüksége 

    „Újdonság, összhang, küldetés” - Ferenc pápa homíliája Pünkösd ünnepén 

    Miért nem áldoztat a pápa?

    A rágalmazásról, a fecsegésről, a félretájékoztatásról, másik életébe való beavatkozásról

    Ferenc pápa a szegényekért élő Egyházról

    "A keresztényeknek forradalmi embereknek kell lenniük."

    A pénz szolgáljon, ne uralkodjon

    A keresztény ember nagylelkűségének titka Jézus

     

     
     

     

    Az Egyháznak apostoli buzgóságra, nem szalonkeresztényekre van szüksége

      A május 17.-ei csütörtök reggeli szentmisén Peter Turkson bíboros, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnöke, valamint titkára, Mario Toso érsek koncelebrált, és a vatikáni dikasztérium, illetve a Vatikáni Rádió alkalmazottainak egy csoportja volt jelen.

     Az Egyháznak nagyon nagy szüksége van az apostoli buzgóságra, amely Jézus hirdetésére ösztönöz. Ezt hangsúlyozta a pápa a Szent Márta Ház kápolnájában csütörtökön megtartott szentmiséjén. A Szentatya óva intett attól, hogy szalonkeresztények legyünk, akiknek nincs bátorságuk, hogy megzavarják a túlságosan nyugodt dolgokat.

     Pál egész élete „csatatéri küzdelem” volt, tele próbatételekkel. Ferenc pápa homíliájában a népek apostolára összpontosított, akit életében egyik üldöztetés a másik után ért, de nem bátortalanította el. Pál sorsa tele van keresztekkel, de ő halad előre az Úrra tekintve. Pál zavar másokat. Egy ember, aki prédikációjával, munkájával, viselkedésével zavart kelt, mert Jézus Krisztust hirdeti. Sokszor Jézus Krisztus hirdetése zavaró kényelmüknek; kényelmes, akár keresztény struktúráinknak is. Az Úr mindig azt akarja, hogy haladjunk egyre inkább előre, hogy ne meneküljünk el egy kényelmes vagy mulandó struktúrába.

     Pál pedig az Urat hirdetve zavaróvá válik. De ő ment előre, mert az a nagyon keresztény viselkedés jellemezte, amit apostoli buzgalomnak nevezünk. Nem a kompromisszumok embere volt, hanem az igazságé. Ferenc pápa Szent Pált tüzes emberként jellemezte, de nem csupán temperamentumáról van szó ebben az eseben: maga az Úr vegyül el ebben a harctéri küzdelemben. Vagy még inkább az Úr az, aki arra ösztönzi Pált, hogy haladjon előre, tegyen tanúságot Rómában is.

     Ezután a Szentatya zárójelben megjegyezte: örül, hogy az Úr aggódik ezért az egyházmegyéért attól az időtől kezdve. Igazán kivételezettek vagyunk. Az apostoli buzgóság nem a hatalomért vagy másért való lelkesedés. Belülről jön, az Úr akarja ezt tőlünk, hogy apostoli buzgalommal rendelkező keresztények legyünk. De vajon honnan származik ez az apostoli buzgalom? – tette fel a kérdést a Szentatya. Jézus Krisztus megismeréséből – válaszolta. Pál rátalált Jézus Krisztusra, találkozott vele, de nem intellektuális vagy tudományos ismeretről van szó – ami ugyan fontos, mert segít nekünk –, hanem szívből jövő ismeretről, a személyes találkozásról.

     Ez ösztönzi Pált arra, hogy előre haladjon, és mindig hirdesse Jézust annak ellenére, hogy mindig nehézségek közé került Jézus miatt. Jézus hirdetésének ezek a következményei – állapította meg Ferenc pápa. Az apostoli buzgalmat csak a szeretet légkörében lehet megérteni. Az apostoli buzgalomban van valami őrület, de spirituális és egészséges őrület ez, ami Pált is jellemezte.

     A pápa arra hívta a híveket, hogy kérjék a Szentlelket: növelje bennünk az apostoli buzgalmat, amely nemcsak a misszionáriusokat kell, hogy jellemezze. Majd figyelmeztetett, hogy az Egyházban is jelen vannak a „langyos keresztények”, akik nem érzik, hogy előre kell haladni.

     Vannak szalonkeresztények is, akik műveltek, minden rendben van velük, csak nem vonzanak embereket az Egyházhoz az igehirdetéssel és az apostoli buzgalommal. Kérjük ma a Szentlelket, hogy adja meg mindenkinek ezt az apostoli buzgóságot. Adja meg a kegyelmet, hogy meg tudjuk zavarni a túlságosan nyugodt dolgokat az Egyházban és, hogy előre tudjunk haladni a létezés perifériái felé. Az Egyháznak nagy szüksége van erre – mutatott rá a Szentatya. Nemcsak távoli vidékeken, a fiatal egyházakban, azoknál a népeknél, akik még nem ismerik Jézus Krisztust, hanem itt a városban, saját városunkban is szükség van Jézus Krisztus hirdetésére.

     Kérjük tehát a Szentlélektől az apostoli buzgóság kegyelmét és az apostoli buzgósággal rendelkező keresztényeket! Ha zavarunk másokat ezzel, legyen áldott az Úr. Előre! Ahogy az Úr mondja Szent Pálnak: bátorság! – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

    „Újdonság, összhang, küldetés” - Ferenc pápa homíliája Pünkösd ünnepén

    A Szentatya szentbeszédében nemet mondott a partikularizmusokra, az egyházzal párhuzamos utakra, amelyek megosztottságot okoznak.  

    Homíliájában Ferenc pápa a Szentlélek kiáradásáról elmélkedett, amelyet a feltámadt Krisztus vitt véghez az egyházban. Kegyelmi esemény volt, amely betöltötte a jeruzsálemi Cenákulumot, hogy azután elterjedjen az egész világon. A jeruzsálemi Cenákulumban az apostolok értelmét és szívét pontosan meghatározható, konkrét jelek ejtették ámulatba: mint az égből támadt zaj, a heves szélvész, a fellobbanó tüzes nyelvek, amelyek mindegyikükre leereszkedtek és eltöltötték őket a Szentlélekkel.

     A Szentlélek szólásra indította őket: a magukétól eltérő nyelveken beszéltek a tömeghez Isten nagy tetteiről. Mindnyájan új tapasztalatban részesültek. De mi készen állunk erre az újdonságra? – tette fel a kérdést a pápa. Az újdonság mindig kissé félelemmel tölt el bennünket. Nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha mindent ellenőrzésünk alá vonhatunk, ha mi tervezzük meg életünket saját koncepcióink, bizonyosságaink, ízlésünk szerint. Ez történik Istenhez fűződő kapcsolatunkban is. Követjük és befogadjuk őt egy bizonyos pontig; azonban nehezünkre esik, hogy maradéktalan bizalommal ráhagyatkozzunk, hogy a Szentlélek legyen életünk lelke, vezére minden választásunkban – mondta a pápa.

    Félünk attól, hogy Isten új utakra vezessen bennünket, hogy ki kelljen lépnünk gyakran korlátolt, bezárt, önző látóhatárunkból, és megnyíljunk Isten horizontjainak.

    Az újdonság, amit Isten életünkbe hoz, nem önmagáért való, nem arra szolgál, hogy leküzdje az unalmat, mint ahogy ez gyakran történik napjainkban. Isten újdonsága adja meg számunkra a valódi örömet, lelkünk békéjét, mert Isten szeret minket és csak javunkat akarja.

    Nyitottak vagyunk-e Isten „meglepetéseire”? – hangzott a pápa újabb kérdése. Vagy bezárkózunk félelemmel telve a Szentlélek újdonsága előtt? Bátrak vagyunk-e, hogy új utakra lépjünk, amelyeket Isten újdonsága kínál fel, vagy védekezünk mulandó struktúrákba zárkózva, amelyek elveszítették a befogadás képességét?

    Ha a Szentlélek látszólag felfordulást kelt az egyházban a karizmák és ajándékok különbözőségeivel, mindez az ő működésével nagy gazdagságot okoz, mert a Szentlélek az egység Lelke, ami nem uniformizálást, hanem összhangot jelent. De csak a Szentlélek tud ilyen módon működni.

    Amikor a különbözőségekre törekszünk és bezárkózunk saját partikularizmusunkba, exkluzív csoportunkba, megosztottságot okozunk; amikor mi akarunk egységet teremteni emberi terveink szerint, végül uniformizálunk, mindent egyformává teszünk.

    Ha együtt haladunk lelkipásztoraink vezetésével, akik sajátos karizmával és szolgálattal rendelkeznek, ez a Szentlélek működésének a jele. Az egyház az, aki elhozza Krisztust és elvezet Krisztushoz; a párhuzamos utak veszélyesek – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa, arra figyelmeztetve a mozgalmakat és közösségeket, hogy ne lépjenek túl az egyház tanításán és az egyházi közösségen.

    Tegyük fel a kérdést: nyitott vagyok a Szentlélek összhangjára, leküzdve az exkluzívizmus, az elkülönülés minden formáját? Hagyom, hogy Ő vezessen az egyházban és az egyházzal? A Szentlélek révén lépünk be az élő Isten misztériumába. Megment bennünket egy gnosztikus és önreferenciális egyháztól, amely bezárkózik saját korlátai közé.

    A jeruzsálemi Cenákulum Pünkösdje olyan kezdet, amely tovább folytatódik – mondta a pápa, majd feltette az utolsó kérdést: Vizsgáljuk meg: hajlamosak vagyunk-e arra, hogy magunkba, csoportunkba zárkózzunk, vagy pedig hagyjuk, hogy a Szentlélek megnyisson bennünket a küldetésnek?

    Miért nem áldoztat a pápa?

    Egy neves Vatikán-szakértő szerint feltehetően azért, mert nem akar bűnhöz ragaszkodó közszereplők – például abortusz mellett szavazó politikusok – képmutatásának eszköze lenni.

    Ferenc pápa szentmiséinek különös mozzanata, hogy a Szentatya, miután megáldoztatta az asszisztenciát, leül, és rájuk bízza a hívek áldoztatását. A kevés kivétel közé tartozik a nagycsütörtöki, börtönben tartott szentmise, amelyen maga akarta a szentségben részesíteni a szentáldozáshoz járuló fiatalkorú elítélteket – írja Sandro Magister a Chiesa Espressonline cikkében.

    A Szentatya viselkedésére magyarázhatot adhat annak a 2010-ben megjelent könyvnek egy részlete, amely Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires-i érseknek a város rabbijával, Abraham Skorkával folytatott beszélgetéseit tartalmazza. Az imádságról szóló fejezet végén Bergoglio érsek így fogalmaz:

    „Dávid házasságtörő és gyilkos volt, mégis szentként tiszteljük, mert ki merte mondani: Vétkeztem. Megalázkodott Isten előtt. Az ember súlyos bűnöket követhet el, de beismerheti őket, megváltoztathatja az életét, jóváteheti vétkét. A hívek közt is vannak, akik ölnek, lelkileg, fizikailag vagy közvetve azzal, hogy nem fizetnek méltányos bért. Karitatív szervezetekben is dolgoznak olyanok, akik nem fizetik meg az alkalmazottaknak járó bért, vagy szabálytalan munkavégzésre kényszerítik őket. [...] Egyeseknek ismerjük az egész történetét, tudjuk, hogy katolikusként lépnek fel, de közben méltatlan módon élnek és nem tanúsítanak bűnbánatot. Ezért előfordul, hogy nem áldoztatok; visszavonulok, és az asszisztenciára bízom az áldoztatást, mert nem akarom, hogy ezek az emberek velem fényképezkedjenek. Nyilvános, megátalkodott bűnösöktől is meg lehet tagadni az áldoztatást, de ezeket a dolgokat nagyon nehéz bizonyítani. Aki áldozik, az Úr Testét veszi magához, tudva, hogy egy közösséghez tartozik. Ám ha valaki ahelyett, hogy egyesítené Isten népét, sokak életét tönkretette, nem járulhat szentáldozáshoz, ez teljes ellentmondás volna. A lelki képmutatásnak ilyen esetei sokaknál megjelennek, akik az Egyházba kapaszkodnak, ugyanakkor nem az Isten által tanított igazságosság szerint élnek. És nem tanúsítanak megbánást. Köznapi kifejezéssel úgy mondjuk: kettős életet élnek.”

    Bergoglio valószínűleg nem akarta, hogy ezek az emberek elmondhassák: az érsek – sőt most már: a pápa – áldoztatta meg őket. Vétkeik, amelyeket megemlít: a szegények elnyomása és a méltányos munkabér visszatartása.

    A Vatikán-szakértő hozzáteszi: napjainkban ide tartozik az abortusz támogatása is magukat katolikusnak valló politikusok részéről. Amikor például Ferenc pápa elfoglalta a péteri széket, két abortuszpárti katolikus politikus is részt vett az ünnepi szentmisén: Joe Biden amerikai alelnök és Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház demokrata frakcióvezetője. Mindketten áldoztak. De nem a pápa kezéből, mert ő az oltár mögött ült.

    A rágalmazásról, a fecsegésről, a félretájékoztatásról, másik életébe való beavatkozásról

    Május 18-án, szombaton reggel, a Szent Márta Ház kápolnájában bemutatott szentmisén Ferenc pápával koncelebrált Daniel Grech atya, a római vikariátusról. Jelen volt a Lateráni Pápai Egyetem hallgatóinak egy csoportja rektoruk, Enrico Dal Covolo püspök vezetésével, valamint Kiko Argüello, Carmen Hernández és Mario Pezzi a Neokatekumenális Út vezetői, Roberto Fontolan és Emilia Guarnieri pedig a Comunione e Liberazione mozgalom képviseletében.

    Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszhoz fűzte gondolatait (Jn 21,20-25). „Mit törődsz vele?” – teszi fel a kérdést Jézus Péternek, aki beavatkozott a szeretett tanítvány, János életébe. Péter szeretet-párbeszédet folytatott az Úrral, de ez a párbeszéd később kisiklott egy másik vágányra. Péter is szenvedett attól a kísértéstől, hogy beleavatkozzon mások életébe. Ahogyan a köznyelvben mondjuk, Péter úgy viselkedik, mint aki „mindenbe beleüti az orrát”.

    A pápa kifejtette: kétféle módja van, hogy beleavatkozzunk mások életébe. Az egyik az, amikor másokhoz hasonlítjuk magunkat. Ez keserűséghez, irigységhez vezethet, amely azonban berozsdásítja az egyházi közösséget, rosszat tesz neki és ez az, amit az ördög akar.

    A második módja ennek a kísértésnek, a fecsegés – mondta a pápa. Jól nevelten kezdjük, de végül még a bőrt is lehúzzuk testvérünkről. „Mennyit fecsegnek az egyházban! Mennyit fecsegünk mi, keresztények! A fecsegés azt jelenti, hogy rosszat teszünk egymásnak. Mintha le akarnánk kicsinyíteni a másikat: ahelyett, hogy én növekednék, a másikat alacsonyítom le, hogy nagyobbnak érezzem magam. Ez nem helyes!

    Szépnek tűnik a fecsegés, nem tudom miért, de szépnek tűnik, mint a mézes cukorka” – folytatta homíliáját a pápa. „Veszel belőle egyet, majd még egyet és így tovább, végül hasfájást kapsz. Ilyen a fecsegés. Kezdetben édes, majd tönkreteszi a lelkedet. A fecsegések pusztítóan hatnak az egyházban Kissé Káinhoz hasonlít: öljük meg testvérünket nyelvünkkel.

    Ezen az úton haladva jól nevelt, de rossz szokásokkal teli keresztényekké válunk. Hogyan jelentkezik a fecsegés?” – tette fel a kérdést a pápa, majd megjelölte a fecsegés három módját:

    „Félretájékoztatunk: csak félig mondjuk el a dolgokat, amíg nekünk megfelel. A másik felét nem mondjuk el, mert az számunkra kényelmetlen. Egyesek mosolyognak… igaz, vagy nem igaz, amit hallottunk?

    A másik az ellehetetlenítés: amikor valakinek valóban van egy hibája, valamit nagyon rosszul tett, akkor azt elmondjuk, újságíróként viselkedünk. És ekkor ennek a személynek a hírneve tönkre van téve.

    A harmadik a rágalmazás: olyant állítani, ami nem igaz. Ez valóban azt jelenti, hogy megöljük testvérünket! Mind a három bűn: a félretájékoztatás, az ellehetetlenítés és a rágalmazás. Annyit jelent, hogy pofont adunk Jézusnak gyermekei, testvérei személyébenEzért mondja Jézus nekünk azt, amit Péternek, amikor szemére veti: „Mit törődsz vele? Te kövess engem!” Az Úr valóban megjelöli számunkra a követendő utat.

    A fecsegés nem tesz jót, mert pontosan ehhez a romboló szellemiséghez vezet el az egyházban. „Kövess engem!” Szép Jézusnak ez a szava, olyan világos és olyannyira szeretettel teljes. Mintha ezt mondaná: „Ne ábrándozzatok arról, hogy az üdvösség a másikkal való összehasonlításban vagy a fecsegésekben van. Az üdvösség azt jelenti, hogy követtek engem. Kövessük Jézust! Kérjük ma az Urat, hogy adja meg nekünk ezt a kegyelmet: soha ne avatkozzunk bele mások életébe, ne váljunk jó modorú, de rossz szokásokkal rendelkező keresztényekké, kövessük Jézust, haladjunk nyomában, az Ő útján – mondta szombat reggeli homíliájában Ferenc pápa.

    Szentbeszédében a pápa emlékeztetett Lisieux-i Kis Szent Teréz életének egy epizódjára is. A szent azt kérdezte, hogy Jézus miért ad egyeseknek sokat, másoknak pedig keveset. Nővére ekkor teletöltött vízzel egy gyűszűt és egy poharat, majd megkérdezte Teréztől, hogy melyik van tele: „Hiszen mind a kettő tele van” – válaszolta a jövendő szent. Jézus is így tesz velünk – mondta Ferenc pápa: nem érdekli, hogy nagyok vagyunk-e vagy kicsinyek, hanem csak az, hogy el vagyunk-e telve Jézus szeretetével.

    " Sárkányröptetés", beszédes képek és hasonlatok

    A Szentatya szereti képekkel, hasonlatokkal illusztrálni mondanivalóját. A Ferenc pápa: beszélgetések Jorge Bergoglióval című interjúkötetből idézünk néhányat. Sergio Rubin és Francesca Ambrogetti könyve eredetileg 2010-ben jelent meg A jezsuita (El Jesuita) címmel.  

     A pap és a juhok szaga

    A leendő pápa így fogalmazott: „Az az egyház, amelyik adminisztratív kötelességek végzésére korlátozza magát, amikor kicsiny nyáját gondozza, hosszú távon megbetegszik. Az a pásztor, aki elszigeteli magát, nem igazi pásztora a juhoknak, csupán 'fodrász', aki bodorítja őket ahelyett, hogy utánamenne a többinek.” A mai helyzetről azt mondta, épp a fordítottja a bibliai példabeszédnek, amelyben a pásztor otthagyja a kilencvenkilenc juhot, hogy megkeresse az egy elveszettet. „Ma egy van az akolban, és kilencvenkilencet kell megkeresnünk.” (Később, pápaként arra biztatta a papokat, hogy „olyan pásztorok legyenek, akik bírják a juhok szagát”, amikor a hittől távoli emberek közé viszik Krisztust.)

    Életünk során meg kell érlelődnünk, mint a jó bornak

    A leendő pápa elmesélte, hogy egyszer a repülőtéren meglátott egy sikeres, neves idős üzletembert, aki a csomagjára várt. Fiatalokat gyakran látott türelmetlenkedni ilyenkor, ám ez esetben meglepte, hogy az idős férfi „dühöngeni kezdett, amiért késett a csomagja.” „Elszomorodtam, amikor láttam, hogy ez az ember nem képes élvezni az öregkor bölcsességét. Ahelyett, hogy a korral nemes borrá ért volna, megsavanyodott, mint a rossz bor.”

    A gyerekek nevelése és elengedése olyan, mint a sárkányröptetés

    Gyerekkorában szeretett sárkányt eregetni. „A sárkány olykor nyolcast csinál és zuhanni kezd. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy az ember nem húzza meg a zsinórt. A tapasztaltabbak ilyenkor azt kiabálták: 'Ereszd meg, billeg!' Az ember fejlődését is valahogy úgy kell kísérnünk, mintha sárkányt röptetnénk: van, hogy engednünk kell, mert 'billeg'. Vagyis időt kell adnunk neki. Fontos, hogy a megfelelő pillanatban korlátokat állítsunk, de vannak pillanatok, amikor tudnunk kell másfelé nézni, mint a tékozló fiú apja, aki engedi, hadd menjen a fia és tékozolja el a vagyonát, hogy okuljon az esetből.” 

    A bűntől való megváltás olyan, mint a vízbefúló megmentése

    „Vannak, akik igaznak tartják magukat, a katekizmus szerint, keresztény hitben élnek, de nem élték át azt, hogy valaki megmentette őket. Egy dolog hallani, hogy egy fiú majdnem belefulladt a folyóba, de valaki utánaugrott és kimentette; más, ha ott voltam és én segítettem rajta; és megint más, ha én fuldokoltam és engem mentettek meg. Csak mi, nagy bűnösök kaptuk meg ezt a kegyelmet”, hogy tudjuk, mit jelent igazából a megváltás - mondta.     

    A bűn olyan, mint egy szennyfolt, amit egyedül Jézus tud eltávolítani.

    „A bűn nem olyan folt, amit ki kell mosnom. Nem is a tisztítóba kell vinnem, hanem bocsánatot kell kérnem, ki kell engesztelődnöm. Jézushoz kell mennem, és vele kell találkoznom, aki az életét adta értem.”

    „Hajótörött kultúra”

    „A szigetre sodródott hajótörött életben maradásának záloga a találékonyság. A kunyhóépítéshez fel kell használnia az elsüllyedt hajó deszkáit és a szigeten talált új tárgyakat is. A hajótörés képe minden új korszakra érvényes, mert vannak mulandó dolgok, amikre nincs többé szükség, és vannak (örök) értékek, amelyeket másképp kell kifejezni.”

    A szenvedés és a sértettség

    „A sértettség olyan, mint egy ház, amelyben annyian zsúfolódtak össze, hogy nem látják az eget; a szenvedés pedig olyan, mint egy nagyváros, amelyik szintén zsúfolt, de azért látni lehet az eget. Vagyis a szenvedés nyitott az imádságra, a gyengédségre, egy barát jelenlétére és még ezernyi dologra, ami méltóságot ad. Ezért egészségesebb helyzet a szenvedés”, mint a sértettség.   

    Optimizmus és remény

    „Jó, ha nem keverjük össze az optimizmust a reménnyel. Az optimizmus az élethez való pszichológiai hozzáállás. A remény továbbmegy ennél. A remény horgony, amelyet elhajítunk a jövő felé, és a kötelén húzódzkodva, jó irányba tartva egyre közelebb jutunk a célunkhoz”. A remény teológiai vonatkozású: „Isten is benne van.” 

    Isten türelme

    Isten türelme „kellemes és édes, mint egy nyári éjszaka.”

    A halál

    A halál „mohó”, és naponta kopogtat. „Futok előle, de rám mosolyog, és kér, hogy fogadjam el.”

    Ferenc pápa a szegényekért élő Egyházról

    2013. 05. 21. 14:11 -

       A lelkiségi mozgalmakkal töltött pünkösd szombati virrasztáson a Szentatya erre a kérdésre is válaszolt.

    Elsőként azt hangsúlyozta, hogy a legfontosabb dolog, amit adhatunk, az evangélium. Az Egyház nem egy civil szervezet. Legfontosabb feladata, hogy Jézusról beszéljen, nem pedig az, hogy hatékony legyen. „Az Egyház a föld sója, a világ világossága, arra kapott meghívást, hogy az Isten országának kovászát jelenvalóvá tegye a társadalomban, és ezt mindenekelőtt a tanúságtételével teszi, a testvéri szeretet,  a szolidaritás, a megosztás tanúságtételével” – mondta a Szentatya.

    A válság idején még inkább fontos, hogy magunkra vegyük a szegények fájdalmát. Az nem lehet, hogy mi, keresztények „csak saját magunkkal foglalkozzunk, magunkba zárkózzunk, elbátortalanodjunk”. Az Egyház nem zárkózhat magába – ismételte Ferenc pápa. Hozzátette: „Fennáll ez a veszély: bezárkózunk a plébániára, a barátokkal, a mozgalmunkkal, azokkal, akikkel ugyanúgy gondolkodunk … de tudjátok, mi történik ekkor? Amikor az Egyház bezárkózik, megbetegszik.” Ahogyan mondta: az Egyháznak ki kell lépnie önmagából és el kell indulni a létezés peremvidékei felé. Majd hozzátette: ha valaki kilép az otthonából, érheti baleset. Ám sokkal jobb, ha baleset éri az Egyházat, mint ha megbetegszik. „Lépjetek ki! Lépjetek ki!” – buzdította a jelenlévőket.

    Amikor kilépünk, másokkal találkozunk. A hit találkozás Jézussal. És nekünk ugyanazt kell tennünk, amit Jézus tett: találkozni másokkal. Arra buzdított, hogy gondoljunk az idősekre, akik egy nép bölcsességét jelentik, és a gyermekekre! Meg kell teremtenünk a találkozás kultúráját, mindenkivel: „a barátság kultúráját, azt a kultúrát, ahol testvérekre találunk, ahol beszélhetünk azokkal is, akik nem úgy gondolkodnak, mint mi, azokkal is, akiknek más a hitük. Mindenkiben van valami, ami közös velünk: mindenki Isten képmása, Isten gyermeke. Találkozzunk mindenkivel, anélkül, hogy hovatartozását vizsgálnánk. És a másik fontos dolog: találkozzunk a szegényekkel. Ha kilépünk önmagunkból, rátalálunk a szegénységre.

    Szomorúan állapította meg, hogy napjainkban nem felkavaró hír, ha megfagy egy hajléktalan. A botrányok az igazi hírek. Az sem hír, hogy rengeteg gyermek éhezik: „ez súlyos dolog, nagyon súlyos! Nem nyugodhatunk bele!” Arra buzdított, hogy ne legyünk túl jólnevelt keresztények, akik teázás közben teológiai kérdésekről diskurálnak., hanem legyünk bátor keresztények, akik elindulnak, hogy megkeressék Krisztus testét. 

    Ezt követően Ferenc pápa felidézett egy párbeszédet arról, milyen kérdéseket szokott feltenni püspökként a gyónásra érkezőknek és általában mit válaszoltak:

    - Szokott alamizsnát adni?

    - Igen, atyám.

    - Jól van, jól van. Mondja, amikor alamizsnát ad, a szemébe néz annak, akinek ad?

    - Nem tudom, nem figyeltem erre.

    - És amikor alamizsnát ad, megérinti azt az embert, akinek ad, akinek odadob egy pénzdarabot?

    Majd így folytatta: „Ez a fontos: Krisztus teste, megérinteni Krisztus testét, magunkra venni ezt a fájdalmat a szegényekért.” A szegény ember Krisztus teste.

    A pápa arra szólít fel, hogy a keresztény ember számára a szegénység nem lehet szociológiai, filozófiai, kulturális kategória. „Nem, ez egy teológiai kategória! Talán azt mondhatnám, hogy az első kategória, mert az Isten, Isten Fia megalázta magát, szegénnyé lett, hogy velünk járjon az úton. Ez a mi szegénységünk: Krisztus testének szegénysége, az a szegénység, amit Isten Fia hozott el nekünk megtestesülésével. A szegény, szegényekért való Egyház azzal kezdődik, hogy elindulunk Krisztus teste felé. Ha elindulunk Krisztus teste felé, elkezdünk megérteni valamit, elkezdjük megérteni, mit jelent Urunknak ez a szegénysége. És ez nem könnyű” – mondta.

    Hangsúlyozta, hogy a világias lelkület árt a keresztényeknek. A jelenlegi válság érinti a közerkölcsöt, a politikát is. Az embert magát érinti a válság, hiszen lerombolja, kivetkőzteti az erkölcsből. Ha a közéletben és a politikában nincs jelen az erkölcs, akkor mindent meg lehet tenni. Fontos feltenni magunkban a kérdést, hogy keresztényként mit kell tennünk a válság idején.

    Korunk erkölcstelenségének érzékeltetésre egy bibliai midrást mesélt el, egy 12. századi rabbi által leírt történetet, amely arról szól, hogy Bábel tornyának építéséhez téglákat kellett készíteni. Nagy munkával készültek, értékes téglák voltak. Ha a torony építése közben egy felcipelt tégla leesett, az hatalmas tragédia volt. Ha viszont egy munkás esett le, az nem jelentett semmit. Ilyen korban élünk: ha a bankok befektetései veszítenek értékükből, az tragédia. Ha emberek halnak éhen, az nem tűnik fel senkinek. A szegény, szegényekért élő Egyház ezzel a mentalitással fordul szembe – magyarázta Ferenc pápa.

    "A keresztényeknek forradalmi embereknek kell lenniük."

    2013. június 17. 

    Nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben élünk – Pál apostol rómaiaiknak írt szavaival buzdította a VI. Pál teremben a római egyházmegyei találkozón a jelenlévőket a Szentatya. Szabadok vagyunk és örömben élünk, mert Jézus nekünk, gyermekeinek adta a teljes szabadságot.

    „Fel kell készülnünk, hogy félelem nélkül szálljunk lelki harcba: a keresztényeknek forradalmi embereknek kell lenniük” – mondta. Jézus Krisztus halála és feltámadása a legnagyobb dolog, a legnagyobb változás, amely az emberiség történelme során megesett. Ahogyan Benedek pápa mondta: forradalom, mert megváltoztatja az emberi szívet. A történelem nagy forradalmai nem változtatták meg a szíveket, egyedül Jézus tette ezt meg. „Ha egy keresztény ember nem forradalmi, akkor nem keresztény, forradalminak kell lennie a kegyelem által, amelyet az Atya ad a meghalt és feltámadt Jézuson keresztül”– hangsúlyozta. Mindannyian bűnösök vagyunk, de Jézus megszabadít, bűnösből szentté tesz minket – megváltoztatja a szívünket, ez az igazi változás. Ez a keresztség. Befogadjuk a kegyelmet és megváltoztatja a szívünket. A kegyelem ajándék, nem árulja senki, nem árulják a papok sem: ingyen kaphatja meg mindenki.

    Óvatosságra intett a társadalommal szemben, amely kegyetlen és nem ad reménységet. Nekünk, keresztényeknek kell reményt adnunk. Hány fiatal szenved, kábítószerezik, iszik, hányan lesznek öngyilkosok! Vissza kell adnunk nekik a reményt. A remény: kegyelem. Isten ingyenes ajándéka, nekünk kell továbbadnunk másoknak a tanúságtételünkkel, az örömünkkel, a szabadságunkkal. Hirdetnünk kell, hogy nem vagyunk árvák, van egy Atyánk. Hozzátette: „Az evangéliumot elsősorban a szegényeknek kell hirdetnünk, akiknek még a legszükségesebbek is hiányoznak ahhoz, hogy emberhez méltó életet éljenek. Nekik hirdették először az örömhírt, hogy Isten megkülönböztetett szeretetettel szereti őket, eljön hozzájuk az irgalmasság cselekedetein keresztül, amelyeket Krisztus tanítványai az ő nevében véghez visznek. Ez az első dolog: elmenni a szegényekhez. Az utolsó ítélet napján mindannyian e szerint esünk ítélet alá, ahogyan Máté írja a 25. fejezetben.”

    Ferenc pápa a jó pásztor történetét idézte fel, aki ott hagyja a kilencvenkilenc juhot, hogy megkeresse az egyet, ami elveszett. „De testvéreim, nekünk csak egy juhunk van, nincs meg a kilencvenkilenc, el kell mennünk hozzájuk! Ebben a kulturális közegben, valljuk meg, csak egy juhunk van. Kisebbségben vagyunk. Érezzük-e az apostoli buzgóságot, hogy megtaláljuk a többi kilencvenkilencet?” Majd hozzátette: „Könnyebb otthon maradni azzal az eggyel. Fésülgetni, cirógatni… de az Úr azt akarja, hogy pásztorok legyünk, nem pedig azt, hogy báránykákat fésülgessünk.”

    Hozzátette, hogy nem érti a zárt közösségeket, amelyekben mindig ugyanazok az emberek vannak jelen. Ez a közösség nem életet adó, hanem steril közösség, nem termékeny. Az evangélium termékenysége rajtunk, a mi bátorságunkon, a mi türelmünkön keresztül valósul meg, azon keresztül, ahogyan beszélünk és tanúskodunk az evangéliumról. Róma egy igazi metropolisz, mély változások zajlanak benne, amelyek az élet értelmét is kérdőre vonják. A terjedő kulturális és vallási pluralizmus légkörében nem hanyagolhatjuk el a feladatot, hogy Jézus evangéliumát mindenkinek hirdetnünk kell – buzdította a Szentatya az egyházmegye felelőseit, híveit.

    Pál azt is mondta, hogy tövist kapott testébe a sátántól. Igen, ez a lelki harc – hangsúlyozta a pápa. Bennünk is ott van a sátán tövise, akadályoz, elbátortalanít. Az evangelizáció nagy bátorságot kér tőlünk ehhez a belső harchoz, imádságot, vértanúságot kíván, és Jézus követését a szentségekben. Bizony vértanúság a mindennapos harc a gonosz lélekkel, amely nem akarja, hogy az örömhír hirdetői legyünk.

    Mi ingyen kaptuk a kegyelmet – hogyan utasíthatnánk vissza, hogy elmenjünk oda, a kirekesztettekhez, az elkeseredettekhez, ahova mások nem mennek el, mert félnek az emberek ítélkezésétől? Amit ingyen kaptunk, ingyen kell adnunk másoknak! – figyelmeztetett Ferenc pápa. Ne féljünk, ne féljünk a kegyelemtől! Ne féljünk kilépni keresztény közösségeinkből, hogy megtaláljuk a kilencvenkilenc bárányt, hogy megmutassuk nekik Isten szeretetét – ezzel a bátorítással zárta a beszédét a Szentatya a római egyházmegyei találkozó megnyitóján.

     

    A pénz szolgáljon, ne uralkodjon

    2013. június  18.

    A Szentatya válaszolt David Cameron, brit miniszterelnök június 5-én kelt és Ferenc pápának címzett levelére.

    Ebben a pápa kiemeli, hogy bár minden politikai döntés magában foglalja, mégis sokszor megfeledkeznek arról, hogy az emberiséget, minden egyes embert kell az összes politikai és gazdasági tevékenység központjába helyezni nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.

    Június 17-én és 18-án az észak-írországi Lough Erne-ben tanácskoznak a G8 országok vezetői. A Szentatya rámutat június 15-én kelt levele elején, hogy minden gazdasági és politikai tevékenységnek az embert kell viszonyítási pontként figyelembe vennie. Biztosítania kell a szabadság és a kreativitás maximális kifejezési lehetőségét és elő kell mozdítani illetve biztosítani kell felelős gyakorlásukat a szolidaritás jegyében, különös figyelmet szentelve a legszegényebbekre.

    A pápa utal arra, hogy a G8 tanácskozáson előtérbe helyezik a személyt, hiszen foglalkoznak a csoportos fellépéssel az éhezés csapásának felszámolása és az élelmiszer-biztonság megteremtése érdekében. Továbbá a megvitatásra kerülő témák között szerepel a nők és a gyermekek védelme a szexuális erőszaktól a konfliktus helyzetekben. Ugyanakkor rámutat, hogy minden erre irányuló politikai lépés alapja a nemzetközi béke.

    Ferenc pápa a szíriai helyzet kapcsán annak a reményének ad hangot, hogy a tanácskozás segít az azonnali és tartós tűzszünet elérésében, illetve a konfliktusban érintett felek tárgyalóasztalhoz ültetésében. A békéhez szükség van arra, hogy lemondjunk bizonyos követelésekről hosszútávra mutató célból annak érdekében, hogy méltányosabb és igazságosabb békét építsünk közös erővel. Továbbá a béke nélkülözhetetlen előfeltétele a nők és a gyermekek, valamint más ártatlan áldozatok védelmének.

    Az adófizetés, a kormányok részéről pedig az átláthatóság és felelősség problémájával kapcsolatban, amelyekről tárgyalnak a G8 csúcstalálkozó során, a pápa figyelmeztet utalva XVI. Benedekre: a jelenlegi világválság jól mutatja, hogy az etika nem kívülálló tényező a gazdaságban, hanem integráns és elkerülhetetlen eleme a gazdasági gondolkodásnak és cselekvésnek. A hosszú távú intézkedések arra valók, hogy megfelelő jogi keretet biztosítsanak minden gazdasági cselekvés számára. A globális gazdasági válság megoldására irányuló sürgető lépéseket az igazság etikájának kell irányítania. Ez először is magába foglalja a személy igazságának tiszteletét, aki nemcsak egy kiegészítő gazdasági faktor vagy rendelkezésre álló áru, hanem természettel és méltósággal van felruházva, amelyet nem lehet pusztán gazdasági kalkulációra korlátozni. Ebből következően a minden személy alapvető anyagi és spirituális jóléte iránti aggodalom kell, hogy a kiindulási pont legyen minden politikai és gazdasági megoldás számára, illetve alapvető mércéje e megoldások hatékonyságának és etikai hitelességének.

    Továbbá a gazdaság és a politika célja az emberiség szolgálata, kezdve a legszegényebbektől és a legsérülékenyebbektől, még édesanyjuk méhében is. Minden gazdasági és politikai elméletnek az legyen a célja, hogy a Föld minden lakójának biztosítsa a méltóságteljes és szabad életet lehetővé téve családja támogatását, gyermekei oktatását, Isten dicsőítését és saját tehetségének fejlesztését. Ennek a szemléletnek a hiányában minden gazdasági tevékenység értelmetlen – mutat rá Ferenc pápa a brit miniszterelnöknek írt levelében.

    Ennek tükrében a súlyos gazdasági és politikai kihívások láttán a mai világban a hozzáállás bátor megváltoztatására van szükség, amely visszaállítja a megfelelő helyére a célt (a személyt) és az eszközt (a gazdaságot és a politikát). A pénz és más politikai illetve gazdasági eszközök szolgáljanak, és ne uralkodjanak – hangsúlyozza a Szentatya. Figyelembe kell venni, bár paradoxnak tűnik, hogy a szabad és érdektelen szolidaritás a kulcsa a globális gazdaság fennakadásmentes működésének – zárja Ferenc pápa a G8 csúcstalálkozó kapcsán a brit kormányfőnek küldött levelét.

     

    A keresztény ember nagylelkűségének titka Jézus

    2013. június 18.

    A keresztény ember számára Jézus a „minden” és ebből származik a nagylelkűsége, mert az ő igazságossága felülmúlja az írástudókét” – mondta hétfő reggeli homíliájában Ferenc pápa.

    „Ha valaki megüti az egyik arcodat, tartsd neki oda a másikat” – olvasta az egyház a hétfői evangéliumban és Ferenc pápa Jézus e megdöbbenést keltő szavait kommentálta. „Ez a pofon nevetségessé teszi a keresztényeket, mert a hétköznapi logika azt tanítja nekünk, hogy harcolnunk kell, meg kell védeni a helyünket és ha kapunk egy pofont, kettőt kell adni helyette”. Ferenc pápa a gyereknevelésre utalva említette meg: sokszor ajánlotta a szülőknek, hogy „soha ne üssenek az arcra”, mert az „ember arca a méltóság”.

     

    A Jézus által hozott igazságosság teljesen más, mint a „szemet szemért, fogat-fogért” elv. Ez egy más igazságosság, amit akkor érthetünk meg, amikor Szent Pált halljuk beszélni az emberekről, akiknek nincs semmijük, mégis mindenük megvan. A keresztény ember biztonsága tehát ebben a Jézus által említett „minden”-ben áll. Ez a minden maga Jézus Krisztus a keresztény ember számára – hangsúlyozta a pápa. A világ lelke számára a „mindent” maguk a dolgok jelentik, a gazdagság, a hiábavalóság. Ellenben a „semmi” maga Jézus. Ezért tud 100 kilométerre elmenni a keresztény Jézus nevében, mert neki ez Őbenne „semmiség”. Nyugodtan adhatjuk oda tehát a köntösünket, amikor csak a tunikánkat kérik.

    A keresztény ember olyan személy, aki kitágítja a szívét ezzel a nagylelkűséggel, hiszen övé a „minden”, aki Jézus Krisztus. A többi dolog ellenben „mit sem ér”. Önmagukban talán jók, de az összehasonlítás pillanatában a keresztény az egészet választja azzal a szelídséggel, ami Jézus apostolainak a jele. Nem könnyű dolog így élni – tanította a pápa –, mert tényleg pofont kapsz, méghozzá mindkét arcodra!”. De a keresztény alázatos és nagylelkű. Ellenben ha a szíve összeszűkül, kicsinnyé válik, akkor az már nem kereszténység, hanem önzés. Az igazi keresztény azonban képes feloldani a „minden és a semmi” közötti kétpólusú ellentmondást, ahogy azt nekünk Jézus tanította: „Keressétek először az Isten országát, az ő igazságosságát, a többi majd hozzá adatik” Az Isten országa a minden, az a másik csak másodlagos.

    Az egész kereszténység hibája abból fakad, hogy a „semmit” a „mindennek” mondjuk. Jézus Krisztust követni valóban nem könnyű dolog, de nem is nehéz, mert a szeretet útján az Úr cselekszik oly módon, hogy mi előbbre tudunk haladni. Ez pedig az imádság, amelyben azt kérjük tőle, hogy tegyen bennünket nagylelkűvé, szelíddé és ne harcoljunk csekélyke dolgokért” – mondta Ferenc pápa a szokásos reggeli szentmiséjében a Szent Márta-házban.

     

     



Szent Anna napi búcsu

Az egyházi év állandó és változó ünnepei 2014-ben

Házszentelés - 2014

Jézus Szent Szíve főünnep

Nemzeti Nagyvizit

Ars Sacra 2014 - Templomok Éjszakája

Vámos István kiállításának megnyitója

Ima Szent Mihály arkangyalhoz

Az egyházi év állandó és változó ünnepei 2015-ben

A Szentatya üzenete a betegek XXIII. világnapja alkalmából

A Szentatya nagyböjti üzenete - 2015

Mindenki "imád" mindent!? - Fekete István az imádásról.

Húsvét - Bűnbocsánat

Képviselőtestület választás - 2015. 03. 29.

Ars Sacra 2015

Ha nyár, akkor Nagybörzsöny!

Elsőszombati engesztelő imaóra.

Az Isteni irgalmasság szentéve

Adventi füzet 2015

Adventi zenés áhitat

Az egyházi év állandó és változó ünnepei 2016-ban

Jézusnak, Isten irgalmának keresztútja (2016) - "Apák keresztútja"

Zarándoklat az imádság forrásaihoz (női lelkigyakorlat)

Az egyházi év állandó és változó ünnepei 2017-ben

Adventi zenés áhitat - 2016

Egyházközségi nyári tábor - 2017. július 30. - augusztus 4.