Egyhazkozseg Templom Galeria Bibliaora Kalendarium


Önkéntes egyházi hozzájárulás

Köszönjük mindazoknak, akik adományaikkal támogatják a Katolikus Egyházat. Az éves egyházi hozzájárulást személyesen a templomban lehet befizetni, illetve banki átutalással lehet eljuttatni a Tordasi Római Katolikus Egyházközség számlájára,
CIB BANK: 11101002-19821876-36000001

* * *

Számlázási címünk:

Teljes cím                                                                                                     Rövidített változat                                                                                        
Tordas Római Katolikus Plébánia Tordas Plébánia
2463 Tordas
Sajnovics tér 5.
2463 Tordas
Sajnovics tér 5.

* * *


Rendelkezés az adó 1 %-áról
* * *

Az idei esztendőben is rendelkezhetünk jövedelemadónk egy részéről. 1%-át valamelyik egyháznak, másik 1%-át pedig egy civil szervezetnek ajánlhatjuk fel. Kérjük, támogassa a katolikus egyház társadalmi szolgálatát adója egyházi 1%-ával!

A Magyar Katolikus Egyház technikai száma: 0011

 

Adventi zenés áhitat

Házaspári fogadalom

Arcvonások - dr. Hankovszky Béla őrnagy

Tanúim lesztek - 2011. 03. 15.

Templombúcsú - (2011. március 27.) - Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

Egyházközségi nyári tábor Zalaváron

Lelkitükör

Jácint atya Úrnapja alkalmából írt levele (2011.06.26.)

Temetői keresztállítás - Levél a tordasi, Krisztusban hívő felekezetekhez.

Elsőpéntek

Délutáni találkozás

Rövid áttekintő a szent zsolozsmáról

Október a rózsafűzér hónapja - Szentolvasó

Mobiltelefonon is olvasható a Napi Evangélium

Amit a kanadai vadlibáktól tanulhatunk

Az egyházi év állandó és változó főünnepei 2012-ben

IMAHÉT a Krisztus hívők egységéért - 2012. január 15-22.

Az IMAHÉT alkalmai Tordas-Gyúró -i helyszíneken.

Nagybőjti lelkigyakorlat

Hamvazószerda

Templombúcsú - (2012. március 25.) - Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

Nyári tábor - 2012. július 14.-19.

Vénuszátvonulás - 2012. június 06. 05.30

Urunk színeváltozása

Nagyboldogasszony ünnepe

Az "Esti 6-os"

Föld, víz, tűz, levegő - Családi nap

Képeslapjaim Peruból

Karácsony ünnepe és szimbolikája

Házszentelés - 2013

Az egyházi év állandó és változó főünnepei 2013-ban

IMAHÉT a Krisztus hívők egységéért - 2013. január 20. - 27.

A Szentatya nagyböjti üzenete - 2013

"Morzsák, amikkel jóllakhatunk"- részletek Ferenc pápa beszédeiből, gondolataiból

Szent Anna napi búcsu

Az egyházi év állandó és változó ünnepei 2014-ben

Házszentelés - 2014

Jézus Szent Szíve főünnep

Nemzeti Nagyvizit

Ars Sacra 2014 - Templomok Éjszakája

Vámos István kiállításának megnyitója

Ima Szent Mihály arkangyalhoz

Az egyházi év állandó és változó ünnepei 2015-ben

A Szentatya üzenete a betegek XXIII. világnapja alkalmából

A Szentatya nagyböjti üzenete - 2015

Mindenki "imád" mindent!? - Fekete István az imádásról.

Húsvét - Bűnbocsánat

Képviselőtestület választás - 2015. 03. 29.

Ars Sacra 2015

Ha nyár, akkor Nagybörzsöny!

Elsőszombati engesztelő imaóra.

Az Isteni irgalmasság szentéve

Adventi füzet 2015

Adventi zenés áhitat

Az egyházi év állandó és változó ünnepei 2016-ban

Jézusnak, Isten irgalmának keresztútja (2016) - "Apák keresztútja"

Zarándoklat az imádság forrásaihoz (női lelkigyakorlat)

Az egyházi év állandó és változó ünnepei 2017-ben

Adventi zenés áhitat - 2016

Egyházközségi nyári tábor - 2017. július 30. - augusztus 4.

Adventi zenés áhitat - 2017

Az egyházi év állandó és változó ünnepei 2018-ben

Egyházközségi nyári tábor - 2018 augusztus 5-10.

Az egyházi év állandó és változó ünnepei 2019-ben

Egyházközségi nyári tábor - 2019 augusztus 11-16.

Cipősdoboz-akció - 2019 karácsony

Adventi zenés áhitat - 2019

Pásztorjáték - 2019

Az egyházi év állandó és változó ünnepei 2020-ban

Ökumenikus Imahét 2020

Az egyházi év állandó és változó ünnepei 2021-ben

Ökumenikus imahét 2022

Lelkitükör (2022)

Szentlélek Úristen, add kegyelmedet, hogy bűneimet megismerjem, szívből megbánjam, és őszintén meggyónjam!

 

Kiindulópont a „főparancs” (Mt22,35-40): „Egy törvénytudó, hogy Jézust próbára tegye, megkérdezte Tőle: »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?« Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’. (MTörv6,5) Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’. (Lev19,18) Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«

 

A „főparancs” első része: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből”. Hogy állok ezen a téren? Mi van a „teljes” szívvel, elmével, a „minden” erővel?

 

A „főparancs" második része: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Szeretem-e magamat, és így képes vagyok-e másokat is szeretni?

A szeretet nem érzés, hanem annak belátása, hogy valaki érték, értékes, és ezért áldozatot hozok érte.

Föl kell ismerni, tehát gondolkozni kell rajta, törődni vele, hogy mi szolgál önmagam és a másik javára, és azt tettekre kell váltani. Így teszek-e? A „java” valakinek – magamnak, vagy másnak –  nem kielégülés, kielégítés, nem valami kellemes érzés keltése, hanem a fölismert jó megvalósítása.

 

Vétkezni lehet gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Ennek szellemében kell a lelkitükröt értelmezni.

 

Sem az aggályosság, sem az erkölcsi lazaság nem megengedhető. Egyik sem jobb a másiknál, mind a kettő a lelkiismeret torzulása, hiányossága, kiskorúsága, vagy betegsége.

 

Alapelv a szentírási norma: ami a lelkiismeret ellen van, az bűn.

 

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!

Az első parancs előírja és megparancsolja a hitet, a reményt és a szeretetet. Ezeket a „sarkalatos erényeket”, a hit szerinti élettel, a vallásosság gyakorlásával és az imádsággal lehet begyakorolni. Teszem-e mindezt?

-          Az imádás a teljes személy, az értelem, az akarat és az érzelem hódolata Isten előtt. Van-e része életemben az imádásnak? Csak Istent imádom-e, vagy a gyerekemet, kutyámat, kocsimat (is)?

-          Imádkozom-e reggelente? Eltervezem-e, hogyan fogom ma Istent és embertársaimat szolgálni?

-          Imádkozom-e esténként? Hálát adok-e a napért? Végzek-e lelkiismeret-vizsgálatot?

-          Napközben eszembe jut-e az én Istenem, szólok-e Hozzá, Aki mindenütt jelen van?

-          Odafigyelek-e imámra, hogy valódi beszélgetés, igaz Isten-tisztelet legyen, vagy csak sablonos szöveg? Az ima lelkület és nem szavak dolga, de szavak is kellenek hozzá. Vannak-e megtanult, állandó imáim, hiszen nem lehet állandóan rögtönözni.

-          Törekszem-e a családi közös ima kialakítására, fönntartására?

-          Imádkozom-e a családomért, szeretteimért, a rámbízottakért?

-          Imádkozom-e a világban lévő nyomorúságokért, bajokért? Kellően nyitott szemmel és szívvel élem-e az életemet és ez megjelenik-e az imáimban?

-          Imádkozom-e naponta a halottaimért? Szoktam-e Misét mondatni értük? A halottakat máshogy kell szeretni, mint az élőket, értük imádkozni kell. Virágra az élőknek van szüksége.

-          Vannak-e életemben bálványok, amelyektől függök, amelyek kiszorítják életemből Isten jelenlétét?

-          Ragaszkodom-e valamihez, vagy valakihez túlzóan, bűnösen? Mi az amiért bármit föláldoznék?

-          Hittem-e babonában, mágiában, varázslásban? Végeztem-e ilyet?

-          Jártam-e jósnál, kuruzslónál?

-          Igyekezem-e megismerni, elmélyíteni a hitemet. Törekszem-e, hogy a civil ismereteim szintjére hozzam a hitismereteimet?

-          Egyetértettem-e Isten, hit vagy vallásellenes beszédekkel, mozgalmakkal, szervezetekkel?

-          Szeretem-e az Egyházamat? Ha kell, kiállok-e érte?

-          Tiszteletben tartom-e mások hitét, vallását?

-          Ha megfogadtam valamit Istennek, betartottam-e?

 

2. Isten nevét hiába ne vedd!

Isten Neve szent, a teremtett világ öntudatlanul is tiszteli Őt. Az embernek az a méltósága, hogy tudatosan is meg tudja dicsőíteni Istent testében, lelkében.

A keresztény ember Isten Nevét hordozza, hiszen az Ő nevére vagyunk megkeresztelve, így az Ő Nevének minden gyalázata ránk hull vissza.

-          Káromkodtam-e? A káromkodás Isten, szentek, szentségek szidása, nem méltó módon történő emlegetése. Milyen gyakran? A trágárság sem helyes, de más súlyú dolog, az inkább egyfajta „önarckép”.

-          Szoktam-e emlegetni Isten nevét fölöslegesen, tiszteletlenül?

-          Mondok-e egy fohászt, ha káromlást hallok?

-          Esküdöztem-e fölöslegesen?

-          Szent dolgokkal tréfálkoztam-e?

-          Kigúnyoltam-e más, mások hitét, vallásosságát?

-          Oda figyelek-e a beszédem tisztaságára?

-          Szégyelltem-e hitemet, ha szükséges volt megvallottam-e Istent és az Ő szent Nevét?

 

3. Az Úr napját szenteld meg!

Az Egyház azért írja elő a vasárnaponkénti Misén való részvételt, mert a hit hallomásból ered, s az embernek hallania kell újra és újra, hogy Krisztus Föltámadt a halálból, és hogy értünk adatott. A misére járás egyházi parancs, ami alól sokféle fölmentés van, de az „Úr napjának” megszentelése, mássá tétele a hétköznapokhoz képest, a pihenés, az isteni-parancs, ami alól soha nincs fölmentés.

-          Vasárnap, ünnepnap mulasztottam-e Szentmisét? Aki beteg, vagy súlyos okból akadályoztatva van, az föl van mentve a misén való részvétel kötelezettsége alól. Ha így nem voltam Misén azt nem kell meggyónni, mert az olyan, mintha azzal vádolnánk Istent, hogy lehetetlent parancsol

-          A Misén kívül megszenteltem-e a vasárnapot és az ünnepeket? Tartózkodtam-e a „szolgai munkától”?

-          Pihenésre és ünneplésre fordítottam-e az egyházi ünnepeket?

-          Elkövettem-e mindent, hogy a Szentmisén áldozhassak?

-          Figyelek-e a Szentmisén?

-          Tudok-e ünnepelni, másoknak, a családomnak ünnepet készíteni?

-          Elrontottam-e mások ünnepét?

-          A bűnbánati napokon szoktam-e valamit tenni Isten iránti szeretetből (böjt, jócselekedet)? Ha elfelejtettem, pótoltam-e más napon?

 

4. Apádat és anyádat tiszteld!

Ez a parancs eredetileg, az Ószövetség korában a „családnak”, mint a legkisebb társadalmi, vallási, kulturális egységnek a védelmét szolgálta, mert a családon kívül nem volt lehetőség az életre.

Tisztelni azt jelenti, hogy elismerjük valakinek az életünkbe betöltött szerepét, tehát a tisztelet nem egy érzés, nem azt jelenti, hogy fölnézek valakire. Más büszkének lenni a szüleinkre és más tisztelni őket. Ha büszke is lehetek rájuk, az Isten külön adománya. Máshogyan kell tisztelni gyerekkorban és máshogy felnőttként.

-          Tisztelem-e szüleimet? Engedelmes vagyok-e? Próbálok-e örömet szerezni nekik?

-          Lehetőségem szerint, felnőttként, gondoskodom-e – lehetőségeim szerint – az idős szüleimről, nagyszüleimről?

-          Gyermekként segítek-e szüleimnek az otthoni munkában?

-          Imádkozom-e a családomért, szüleimért, nagyszüleimért, testvéreimért?

-          Imádkozom-e házastársamért, annak szüleiért?

-          Imádkozom-e gyermekeimért, jövőjükért, hitükért?

-          Megtisztelem-e az anyaságot?

-          Meg tudom-e bocsájtani szüleim gyöngeségeit, esetleges bűneit?

-          Meg tudom-e bocsájtani gyermekeim gyöngeségét?

-          El tudom-e fogadni, megbocsájtom-e házastársam gyöngeségeit, hibáit?

-          Tisztelem-e az idősebbeket (iskolában, utcán stb.)?

-          Segítem-e a gyöngébbeket?

-          Egyetértettem-e - akár szavaimmal, akár viselkedésemmel - a családi élet és szeretet bármilyen lejáratásával, kifigurázásával?

-          Lehetőségem szerint védem-e a családi élet szentségét, kérem-e ebben Isten segítségét?

-          Hozok-e áldozatot a nehéz helyzetben lévő családokért?

-          Tisztelettel vagyok-e elöljáróimmal szemben?

-          Tisztelettel viselkedek tanáraimmal szemben?

 

5. Ne ölj!

Az életnek van megengedett kioltása, mint az önvédelem, és van meg nem engedett kioltása, ez a szándékos gyilkosság, ami égbekiáltó bűn és van gondatlanság, ami súlyos bűn.

-          Az emberi élet a fogantatással kezdődik, ezért szent a fogantatástól kezdve. Vigyázok-e rá, tisztelem, tiszteletben tartom-e?

-          Volt-e abortuszom, működtem-e közre ilyen gyilkosságban, helyeseltem-e ezt a gyakorlatot?

-          Vigyáztam-e a magam és mások egészségére, testi épségére?

-          Törekszem-e a szív békéjére, mert abból származik minden keserűség, harag és gyilkos indulat?

-          Szoktam-e verekedni, durva lenni, gúnyolódni? Másoknak fájdalmat okozni?

-          Ha megbántottam valakit, próbáltam-e jóvátenni?

-          Fékezem-e a haragomat és indulataimat?

-          Haragszom-e, gyűlölök-e valakit?

-          Törekszem-e a kiengesztelődésre, megbocsájtásra?

-          Imádkozom-e azokért, akik megbántottak, akikre haragszom?

-          Tisztelem-e az élet bármilyen formáját?

-          Vigyázok-e az élőlényekre, nem kínzom-e azokat fölöslegesen?

-          Tisztelem-e az időseket, próbálom-e enyhíteni szenvedéseiket? Elitéltem-e az aktív eutanáziát?

-          Készülök-e saját halálomra?

-          Tudatosítottam-e magamban, hogy az öngyilkosság bűn, súlyos lázadás Isten ellen?

-          Csábítottam-e mást bűnre?

-          Van-e bennem részvét és segítőkészség a bajban lévők, a szenvedők és a szegények iránt?

-          Vétettem-e a közlekedési szabályok ellen?

 

6. Ne paráználkodj!

Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, így a nemiség Isten akaratából fakad. Kiteljesedett emberség csak a nemiség integrálásából, uralásából fakad.

-          Tiszteletben tartom-e a sajátom, és mások testét?

-          Kűzdök-e azért, hogy a testi ösztöneimet én irányítsam, és ne azok engem?

-          Paráználkodtam-e? Gondoltam, beszéltem-e tisztátalant? Néztem, olvastam-e szándékosan ilyet?

-          Törtem-e házasságot, bármilyen módon?

-          Vigyázok-e házasságomra, a házastársi hűségre? Veszélyeztettem-e bármivel a házasságomat?

-          Tettem-e ki veszélynek házasságomat?

-          Ápolom-e magamat, a testemet, a külsőmet, hogy ne nehezítsem meg házastársam hűségét?

-          Cselekedtem-e tisztátalant - mással vagy magammal? (Az önkielégítés vagy éretlenség, vagy bűn.)

-          Nem viselkedtem-e kihívóan, szemérmetlenül?

-          Előzékeny és udvarias vagyok-e?

-          Tudom-e, hogy a homoszexuális kapcsolat bűn?

 

7. Ne lopj!

A teremtett világ javainak egyetemes rendeltetése van. A fölösleg nem jogos tulajdon, de a magántulajdon szent, semmilyen erőszakkal nem lehet azt senkitől elvenni.

-          Vigyázok-e a világ javaira, ezeket az „unokáinktól kaptuk kölcsön”?

-          Szoktam-e pazarolni az anyagi javakat: étel, pénz stb.?

-          Becsülettel dolgozom-e?

-          Vettem-e el olyat, ami nem az enyém? Visszaadtam-e már? (Amit titokban vettem el, azt lehet titokban visszatenni.)

-          Szoktam-e lehetőségeimhez mérten másokat anyagilag is támogatni?

-          Betartom-e a szerződéseket?

-          Szoktam-e bliccelni?

-          Vigyáztam-e magam és mások holmijára?

-          Törekszem-e a nagylelkűségre?

-          Felelősnek érzem-e magam a közösség javaiért (iskolában, utcán, vonaton)?

-          Nem „lopom-e” az időt? Becsülettel végzem-e kötelességeimet.

 

8. Hamis tanúságot ne szólj embertársad ellen!

A hazugság az igazságnak meg nem engedett eltitkolása, amikor a másiknak joga lenne tudni az igazságot, és azt eltitkolom előle. A hazugság sátáni bűn.

-          Törekszem-e az igazságra? Az igazság ugyanis Jézus szerint szabaddá tesz minket.

-          Eléggé nyílt vagyok-e?

-          Kerülöm-e a kétes, nem egyértelmű helyzeteket? Tolakodó vagyok-e?

-          Hazudtam-e? Okoztam-e ezzel másnak kárt? Próbáltam-e jóvátenni?

-          Rágalmaztam-e? Fogtam-e másra olyat, ami nem igaz? Jóvátettem-e ezt?

-          Megvédtem-e más becsületét, ha tehettem?

-          Elviselem-e az igazságot?

-          Harcolok-e, föllépek-e az igazságtalanság ellen?

-          Egyetértettem-e, támogattam-e akár szóban, akár viselkedésemmel bármilyen rasszista megnyilvánulással?

-          Szoktam-e megszólni másokat?

-          Észreveszem-e másokban a jót? Szoktam-e megdicsérni másokat?

-          Szoktam-e dicsekedni?

-          Hiú vagyok-e?

-          Igényes vagyok-e abban, hogy mit olvasok, vagy hallgatok?

-          Betartom-e adott szavamat.

 

9-10. Embertársad házastársát ne kívánd! Se más egyebet, ami az övé, ne kívánd!

A kívánság nem érzés, hanem törekvés. A kívánság a szívben születik, és onnan kerül a tetteinkbe. Mivel nem akarásból nem lehet megélni, így az „elkívánást”, az irigységet leginkább a hálával lehet legyőzni, az afölött való örömmel, ami van, és nem sóvárgással az után, ami nincs, vagy nem a miénk.

-          Vigyáztam-e a szívem tisztaságára?

-          Irigykedtem-e (más értékeire, tehetségére stb.)?

-          Szívesen adtam-e rászorulóknak (tulajdonomból, időmből)?

-          Teljesítem-e a Szentírás által előírt tizedet Isten szegényeinek?

-          Elfogadom-e külső-belső adottságaimat? Megbékél

Jézusnak, Isten irgalmának keresztútja

Információk és jelentkezés a Tordasi Római Katolikus Plébánia nyári táborába!