Önkéntes egyházi hozzájárulás
Köszönjük mindazoknak, akik adományaikkal támogatják a Katolikus Egyházat. Az éves egyházi hozzájárulást személyesen a templomban lehet befizetni, illetve banki átutalással lehet eljuttatni a Tordasi Római Katolikus Egyházközség számlájára,
CIB BANK: 11101002-19821876-36000001
* * *
Számlázási címünk:
Teljes cím | Rövidített változat |
Tordas Római Katolikus Plébánia | Tordas Plébánia |
2463 Tordas Sajnovics tér 5. |
2463 Tordas Sajnovics tér 5. |
* * *
Rendelkezés az adó 1 %-áról* * *
Az idei esztendőben is rendelkezhetünk jövedelemadónk egy részéről. 1%-át valamelyik egyháznak, másik 1%-át pedig egy civil szervezetnek ajánlhatjuk fel. Kérjük, támogassa a katolikus egyház társadalmi szolgálatát adója egyházi 1%-ával!
A Magyar Katolikus Egyház technikai száma: 0011
Adventi zenés áhitat
Szentlélek Úristen, add kegyelmedet, hogy bűneimet megismerjem, szívből megbánjam, és őszintén meggyónjam!
Kiindulópont a „főparancs” (Mt22,35-40): „Egy törvénytudó, hogy Jézust próbára tegye, megkérdezte Tőle: »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?« Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’. (MTörv6,5) Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’. (Lev19,18) Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«
A „főparancs” első része: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből”. Hogy állok ezen a téren? Mi van a „teljes” szívvel, elmével, a „minden” erővel?
A „főparancs" második része: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Szeretem-e magamat, és így képes vagyok-e másokat is szeretni?
A szeretet nem érzés, hanem annak belátása, hogy valaki érték, értékes, és ezért áldozatot hozok érte.
Föl kell ismerni, tehát gondolkozni kell rajta, törődni vele, hogy mi szolgál önmagam és a másik javára, és azt tettekre kell váltani. Így teszek-e? A „java” valakinek – magamnak, vagy másnak – nem kielégülés, kielégítés, nem valami kellemes érzés keltése, hanem a fölismert jó megvalósítása.
Vétkezni lehet gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Ennek szellemében kell a lelkitükröt értelmezni.
Sem az aggályosság, sem az erkölcsi lazaság nem megengedhető. Egyik sem jobb a másiknál, mind a kettő a lelkiismeret torzulása, hiányossága, kiskorúsága, vagy betegsége.
Alapelv a szentírási norma: ami a lelkiismeret ellen van, az bűn.
1. Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!
Az első parancs előírja és megparancsolja a hitet, a reményt és a szeretetet. Ezeket a „sarkalatos erényeket”, a hit szerinti élettel, a vallásosság gyakorlásával és az imádsággal lehet begyakorolni. Teszem-e mindezt?
- Az imádás a teljes személy, az értelem, az akarat és az érzelem hódolata Isten előtt. Van-e része életemben az imádásnak? Csak Istent imádom-e, vagy a gyerekemet, kutyámat, kocsimat (is)?
- Imádkozom-e reggelente? Eltervezem-e, hogyan fogom ma Istent és embertársaimat szolgálni?
- Imádkozom-e esténként? Hálát adok-e a napért? Végzek-e lelkiismeret-vizsgálatot?
- Napközben eszembe jut-e az én Istenem, szólok-e Hozzá, Aki mindenütt jelen van?
- Odafigyelek-e imámra, hogy valódi beszélgetés, igaz Isten-tisztelet legyen, vagy csak sablonos szöveg? Az ima lelkület és nem szavak dolga, de szavak is kellenek hozzá. Vannak-e megtanult, állandó imáim, hiszen nem lehet állandóan rögtönözni.
- Törekszem-e a családi közös ima kialakítására, fönntartására?
- Imádkozom-e a családomért, szeretteimért, a rámbízottakért?
- Imádkozom-e a világban lévő nyomorúságokért, bajokért? Kellően nyitott szemmel és szívvel élem-e az életemet és ez megjelenik-e az imáimban?
- Imádkozom-e naponta a halottaimért? Szoktam-e Misét mondatni értük? A halottakat máshogy kell szeretni, mint az élőket, értük imádkozni kell. Virágra az élőknek van szüksége.
- Vannak-e életemben bálványok, amelyektől függök, amelyek kiszorítják életemből Isten jelenlétét?
- Ragaszkodom-e valamihez, vagy valakihez túlzóan, bűnösen? Mi az amiért bármit föláldoznék?
- Hittem-e babonában, mágiában, varázslásban? Végeztem-e ilyet?
- Jártam-e jósnál, kuruzslónál?
- Igyekezem-e megismerni, elmélyíteni a hitemet. Törekszem-e, hogy a civil ismereteim szintjére hozzam a hitismereteimet?
- Egyetértettem-e Isten, hit vagy vallásellenes beszédekkel, mozgalmakkal, szervezetekkel?
- Szeretem-e az Egyházamat? Ha kell, kiállok-e érte?
- Tiszteletben tartom-e mások hitét, vallását?
- Ha megfogadtam valamit Istennek, betartottam-e?
2. Isten nevét hiába ne vedd!
Isten Neve szent, a teremtett világ öntudatlanul is tiszteli Őt. Az embernek az a méltósága, hogy tudatosan is meg tudja dicsőíteni Istent testében, lelkében.
A keresztény ember Isten Nevét hordozza, hiszen az Ő nevére vagyunk megkeresztelve, így az Ő Nevének minden gyalázata ránk hull vissza.
- Káromkodtam-e? A káromkodás Isten, szentek, szentségek szidása, nem méltó módon történő emlegetése. Milyen gyakran? A trágárság sem helyes, de más súlyú dolog, az inkább egyfajta „önarckép”.
- Szoktam-e emlegetni Isten nevét fölöslegesen, tiszteletlenül?
- Mondok-e egy fohászt, ha káromlást hallok?
- Esküdöztem-e fölöslegesen?
- Szent dolgokkal tréfálkoztam-e?
- Kigúnyoltam-e más, mások hitét, vallásosságát?
- Oda figyelek-e a beszédem tisztaságára?
- Szégyelltem-e hitemet, ha szükséges volt megvallottam-e Istent és az Ő szent Nevét?
3. Az Úr napját szenteld meg!
Az Egyház azért írja elő a vasárnaponkénti Misén való részvételt, mert a hit hallomásból ered, s az embernek hallania kell újra és újra, hogy Krisztus Föltámadt a halálból, és hogy értünk adatott. A misére járás egyházi parancs, ami alól sokféle fölmentés van, de az „Úr napjának” megszentelése, mássá tétele a hétköznapokhoz képest, a pihenés, az isteni-parancs, ami alól soha nincs fölmentés.
- Vasárnap, ünnepnap mulasztottam-e Szentmisét? Aki beteg, vagy súlyos okból akadályoztatva van, az föl van mentve a misén való részvétel kötelezettsége alól. Ha így nem voltam Misén azt nem kell meggyónni, mert az olyan, mintha azzal vádolnánk Istent, hogy lehetetlent parancsol
- A Misén kívül megszenteltem-e a vasárnapot és az ünnepeket? Tartózkodtam-e a „szolgai munkától”?
- Pihenésre és ünneplésre fordítottam-e az egyházi ünnepeket?
- Elkövettem-e mindent, hogy a Szentmisén áldozhassak?
- Figyelek-e a Szentmisén?
- Tudok-e ünnepelni, másoknak, a családomnak ünnepet készíteni?
- Elrontottam-e mások ünnepét?
- A bűnbánati napokon szoktam-e valamit tenni Isten iránti szeretetből (böjt, jócselekedet)? Ha elfelejtettem, pótoltam-e más napon?
4. Apádat és anyádat tiszteld!
Ez a parancs eredetileg, az Ószövetség korában a „családnak”, mint a legkisebb társadalmi, vallási, kulturális egységnek a védelmét szolgálta, mert a családon kívül nem volt lehetőség az életre.
Tisztelni azt jelenti, hogy elismerjük valakinek az életünkbe betöltött szerepét, tehát a tisztelet nem egy érzés, nem azt jelenti, hogy fölnézek valakire. Más büszkének lenni a szüleinkre és más tisztelni őket. Ha büszke is lehetek rájuk, az Isten külön adománya. Máshogyan kell tisztelni gyerekkorban és máshogy felnőttként.
- Tisztelem-e szüleimet? Engedelmes vagyok-e? Próbálok-e örömet szerezni nekik?
- Lehetőségem szerint, felnőttként, gondoskodom-e – lehetőségeim szerint – az idős szüleimről, nagyszüleimről?
- Gyermekként segítek-e szüleimnek az otthoni munkában?
- Imádkozom-e a családomért, szüleimért, nagyszüleimért, testvéreimért?
- Imádkozom-e házastársamért, annak szüleiért?
- Imádkozom-e gyermekeimért, jövőjükért, hitükért?
- Megtisztelem-e az anyaságot?
- Meg tudom-e bocsájtani szüleim gyöngeségeit, esetleges bűneit?
- Meg tudom-e bocsájtani gyermekeim gyöngeségét?
- El tudom-e fogadni, megbocsájtom-e házastársam gyöngeségeit, hibáit?
- Tisztelem-e az idősebbeket (iskolában, utcán stb.)?
- Segítem-e a gyöngébbeket?
- Egyetértettem-e - akár szavaimmal, akár viselkedésemmel - a családi élet és szeretet bármilyen lejáratásával, kifigurázásával?
- Lehetőségem szerint védem-e a családi élet szentségét, kérem-e ebben Isten segítségét?
- Hozok-e áldozatot a nehéz helyzetben lévő családokért?
- Tisztelettel vagyok-e elöljáróimmal szemben?
- Tisztelettel viselkedek tanáraimmal szemben?
5. Ne ölj!
Az életnek van megengedett kioltása, mint az önvédelem, és van meg nem engedett kioltása, ez a szándékos gyilkosság, ami égbekiáltó bűn és van gondatlanság, ami súlyos bűn.
- Az emberi élet a fogantatással kezdődik, ezért szent a fogantatástól kezdve. Vigyázok-e rá, tisztelem, tiszteletben tartom-e?
- Volt-e abortuszom, működtem-e közre ilyen gyilkosságban, helyeseltem-e ezt a gyakorlatot?
- Vigyáztam-e a magam és mások egészségére, testi épségére?
- Törekszem-e a szív békéjére, mert abból származik minden keserűség, harag és gyilkos indulat?
- Szoktam-e verekedni, durva lenni, gúnyolódni? Másoknak fájdalmat okozni?
- Ha megbántottam valakit, próbáltam-e jóvátenni?
- Fékezem-e a haragomat és indulataimat?
- Haragszom-e, gyűlölök-e valakit?
- Törekszem-e a kiengesztelődésre, megbocsájtásra?
- Imádkozom-e azokért, akik megbántottak, akikre haragszom?
- Tisztelem-e az élet bármilyen formáját?
- Vigyázok-e az élőlényekre, nem kínzom-e azokat fölöslegesen?
- Tisztelem-e az időseket, próbálom-e enyhíteni szenvedéseiket? Elitéltem-e az aktív eutanáziát?
- Készülök-e saját halálomra?
- Tudatosítottam-e magamban, hogy az öngyilkosság bűn, súlyos lázadás Isten ellen?
- Csábítottam-e mást bűnre?
- Van-e bennem részvét és segítőkészség a bajban lévők, a szenvedők és a szegények iránt?
- Vétettem-e a közlekedési szabályok ellen?
6. Ne paráználkodj!
Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, így a nemiség Isten akaratából fakad. Kiteljesedett emberség csak a nemiség integrálásából, uralásából fakad.
- Tiszteletben tartom-e a sajátom, és mások testét?
- Kűzdök-e azért, hogy a testi ösztöneimet én irányítsam, és ne azok engem?
- Paráználkodtam-e? Gondoltam, beszéltem-e tisztátalant? Néztem, olvastam-e szándékosan ilyet?
- Törtem-e házasságot, bármilyen módon?
- Vigyázok-e házasságomra, a házastársi hűségre? Veszélyeztettem-e bármivel a házasságomat?
- Tettem-e ki veszélynek házasságomat?
- Ápolom-e magamat, a testemet, a külsőmet, hogy ne nehezítsem meg házastársam hűségét?
- Cselekedtem-e tisztátalant - mással vagy magammal? (Az önkielégítés vagy éretlenség, vagy bűn.)
- Nem viselkedtem-e kihívóan, szemérmetlenül?
- Előzékeny és udvarias vagyok-e?
- Tudom-e, hogy a homoszexuális kapcsolat bűn?
7. Ne lopj!
A teremtett világ javainak egyetemes rendeltetése van. A fölösleg nem jogos tulajdon, de a magántulajdon szent, semmilyen erőszakkal nem lehet azt senkitől elvenni.
- Vigyázok-e a világ javaira, ezeket az „unokáinktól kaptuk kölcsön”?
- Szoktam-e pazarolni az anyagi javakat: étel, pénz stb.?
- Becsülettel dolgozom-e?
- Vettem-e el olyat, ami nem az enyém? Visszaadtam-e már? (Amit titokban vettem el, azt lehet titokban visszatenni.)
- Szoktam-e lehetőségeimhez mérten másokat anyagilag is támogatni?
- Betartom-e a szerződéseket?
- Szoktam-e bliccelni?
- Vigyáztam-e magam és mások holmijára?
- Törekszem-e a nagylelkűségre?
- Felelősnek érzem-e magam a közösség javaiért (iskolában, utcán, vonaton)?
- Nem „lopom-e” az időt? Becsülettel végzem-e kötelességeimet.
8. Hamis tanúságot ne szólj embertársad ellen!
A hazugság az igazságnak meg nem engedett eltitkolása, amikor a másiknak joga lenne tudni az igazságot, és azt eltitkolom előle. A hazugság sátáni bűn.
- Törekszem-e az igazságra? Az igazság ugyanis Jézus szerint szabaddá tesz minket.
- Eléggé nyílt vagyok-e?
- Kerülöm-e a kétes, nem egyértelmű helyzeteket? Tolakodó vagyok-e?
- Hazudtam-e? Okoztam-e ezzel másnak kárt? Próbáltam-e jóvátenni?
- Rágalmaztam-e? Fogtam-e másra olyat, ami nem igaz? Jóvátettem-e ezt?
- Megvédtem-e más becsületét, ha tehettem?
- Elviselem-e az igazságot?
- Harcolok-e, föllépek-e az igazságtalanság ellen?
- Egyetértettem-e, támogattam-e akár szóban, akár viselkedésemmel bármilyen rasszista megnyilvánulással?
- Szoktam-e megszólni másokat?
- Észreveszem-e másokban a jót? Szoktam-e megdicsérni másokat?
- Szoktam-e dicsekedni?
- Hiú vagyok-e?
- Igényes vagyok-e abban, hogy mit olvasok, vagy hallgatok?
- Betartom-e adott szavamat.
9-10. Embertársad házastársát ne kívánd! Se más egyebet, ami az övé, ne kívánd!
A kívánság nem érzés, hanem törekvés. A kívánság a szívben születik, és onnan kerül a tetteinkbe. Mivel nem akarásból nem lehet megélni, így az „elkívánást”, az irigységet leginkább a hálával lehet legyőzni, az afölött való örömmel, ami van, és nem sóvárgással az után, ami nincs, vagy nem a miénk.
- Vigyáztam-e a szívem tisztaságára?
- Irigykedtem-e (más értékeire, tehetségére stb.)?
- Szívesen adtam-e rászorulóknak (tulajdonomból, időmből)?
- Teljesítem-e a Szentírás által előírt tizedet Isten szegényeinek?
- Elfogadom-e külső-belső adottságaimat? Megbékél